Ki hozza az ajándékot?
Ki hozza az ajándékot?
Angyal, Télapó, Mikulás, Jézuska?
Elég nagy a zavar a fejekben. A fogyasztás démoni vallásába szédült korunk nem kedvez ünnepeinknek. Nincs olyan magasztos, szent hagyomány, örökség, amit manapság le ne rántanánk a porba.
Fontos tudni, tudatosítani, hogy nem mesealakokkal van dolgunk decemberi szép ünnepeinken: Jézus és Miklós püspök történelmi személyek.
Jézus a világ megváltója, számunkra nem tehetetlen, kis gőgicsélő Jézuska, nem éjszaka besurranó, azután csendben távozó tündérféle. Igaz, születésekor Ő maga is kapott ajándékot a keletről érkezett bölcsektől. De karácsonykor arra az ajándékra gondolunk, azért adunk hálát, amit Isten Jézus által adott a világnak. Ez a jól előkészített, személyes ajándék a megváltás, szabadulás bűnből, halálból, gonosz hatalmából.
Az ünnep megcsúfolása az, ha erről nem szólunk gyermekeinknek, és valamilyen érzelgős „jézuskázás” közben elhalmozzuk őket a legújabb videojátékokkal, mobiltelefonokkal vagy DVD-kel, amelyekkel moshatják tovább agyukat.
Ma, Mikulás napján sok gyermek kereste a cipőcskébe helyezett meglepetést, édességet. Nem árt, ha tudjuk, hogy Mikulás, Miklós, a myrai püspök sem mesefigura. A Miklós név szlávos formája a Mikulás.
Miklós Kr. u. 270-ben született Kis-Ázsiában, Patraszban. A keresztyén felebaráti szeretet céljaira áldozta gazdag apai örökségét. Amikor egy elszegényedett szomszédja nyomorúságában bordélyházba akarta adnia leányait, Miklós éjjel titokban egy aranyrögöt dobott be hozzájuk az ablakon, s ezt még kétszer megismételte, hogy mind a három leánynak meglegyen a hozománya és férjhez mehessenek.
Szüksége van gyermekeinknek a mesére, a mese világára is, de legyünk egyértelműek és becsületesek, amikor elpogányosodott, megüresedett ajándékozási alkalmakon elmondjuk az ünnep valódi tartalmát, értelmét és célját.
A cipőkbe nemcsak Kinder tojást és gumicukrot tehetünk, hanem a Tízparancsolatot, az Élet Tíz Igéjét és az isteni irgalmasság jó hírét, az evangéliumot, ami arról szól, hogy van bűnbocsánat, újrakezdés, hogy az ember több, mint a gazdaság láncszeme.
Isten teremtménye, akit az örök szeretet másokra figyelő, másokért élő emberré tud formálni.
Kossuth Rádió, 2004. december 6.